Az üldözöttség személyes forrásai

Politikai repressziókra vonatkozó családi iratok átörökítése a 20. század második felében.
Az előadás a magánszemélyek által a Történeti Levéltárba beadott irathagyatékok „állambiztonság-történeti” vonatkozásait vázolja fel. A szükséges alapfogalmak rövid definiálása után az ÁBTL néhány magánirati fondja alapján két – példákkal illusztrált – téma következik. Az első az egyes személyekkel kapcsolatos iratanyagokban található információk viszonyát mutatja be. Van-e ellentmondás a különböző adatcsoportok segítségével nyerhető kép között, az adatcsoportok mennyiben egészítik ki egymást, mik a jellemző hiányok és többletek az egyik vagy a másik oldalon? A másik téma a magániratokban található „állambiztonság-történeti” iratok fennmaradásának kérdését járja körül. Elsősorban azt a fejlődést vizsgálja, ahogyan az ilyen jellegű iratok megőrzésében a magánszemély, illetve a család motivációját tekintve a jogbiztosító jelleg (peres eljárások) fokozatosan átadja helyét a személyi/családi önmeghatározásnak és önreprezentációnak („üldözött” státusz, ahová a második világháború után a kommunista rendszer ellenségei, pl. az 1945 előtti polgári-tisztviselői-értelmiségi réteg tagjai tartoztak). A folyamat során a személyi/családi múltnak a közösségi múlthoz illesztése válik elsődlegessé.