A sejtszervecskék csodálatos világa: pillantás a sejtek belsejébe

A kiürítésre nem kerülő, mirigysejtekben maradó váladékszemcsék késői endoszómákkal/lizoszómákkal egyesülnek, ezáltal beltartalmuk lebomlik, majd újra felhasználhatóvá válik a sejtek számára. Ezt a jelenséget hívjuk krinofágiának, mely a sejtes önemésztő folyamatok egyik legkevésbé ismert formája. A krinofágiát 1966-ban, tehát már igen korán felfedezték elektronmikroszkóp segítségével, de csak 2018-ban, a mi csoportunk általi vizsgálatok során derült fény azokra az általunk elsőként azonosított génekre, melyek a szekréciós granulumok és lizoszómák egyesülését szabályozzák. A folyamatot ecetmuslica (Drosophila melanogaster) késői lárvák és fiatal bábok nyálmirigyében tanulmányozzuk, mivel a fejlődés során ez az útvonal természetes módon aktiválódik ezekben a sejtekben. A foglalkozás során ezek a sejtek kerülnek bemutatásra elektronmikroszkóp segítségével.

Az előadóról:
Dr. Csizmadia Tamás az ELTE Anatómiai, Sejt- és Fejlődésbiológiai Tanszékének egyetemi adjunktusa. Kutatási témája a kiürítésre nem kerülő nagy méretű váladékszemcsék (szekréciós granulumok) lebontása, mely azok emésztő enzimeket tartalmazó sejtszervecskékkel (lizoszómákkal) való közvetlen egyesülése útján valósul meg. Ezt a folyamatot hívjuk krinofágiának. A folyamat molekuláris mechanizmusának, azaz az ezt koordináló gének feltárásához ecetmuslica (Drosophila melanogaster) lárvák és fiatal bábok nyálmirigyeit használjuk. A foglalkozás során betekintést nyújtunk a normál és a kóros állati sejtek felépítésébe, elektronmikroszkóp segítségével bemutatásra kerülnek a főbb sejtalkotók és sejtszervecskék, illetve azok elváltozásai, melyet egy rövid színes összeállítás előz meg az eukarióta állati sejtek világáról, felépítéséről és működéséről.