Akinek nem volt meg Amerika, annak maradt az IKKA - konvertibilitás és vámmentesség a kommunizmusban

Az 1956-os forradalmat követően, az addig ideológiai okokból, tudatosan alacsony szinten tartott fogyasztást a kommunista rezsim fokozatos növekedésnek engedte, az 1960-as évek kedvező gazdasági változásai pedig mind inkább lehetővé tették a lakossági megtakarításokat. Az egy főre jutó jövedelem – általánosságban – nőtt, a háztartások felszereltsége javulni kezdett, mind keresettebbé váltak az olyan tartós fogyasztási cikkek, mint például a televízió, a hűtőszekrény, a mosógép vagy éppen a gáztűzhely. Éppen ezért tett szert rövid idő alatt rendkívül nagy népszerűségre az Ibusz Külföldi Kereskedelmi Akciója, vagyis az IKKA, amelyen keresztül harisnyát, kerékpárt, rádiót vagy – csak Budapestre – akár virágcsokrot és koszorút is lehetett külföldről küldeni. Egy idő után a csomagok helyét az utalványok vették át, amelyek által a szerencsésebb átlag(?)polgár klöpli-függönyhöz, danulon-paplanhoz, televízióhoz, öröklakáshoz vagy éppen balatoni üdüléshez, míg a pártállam konvertibilis valutához jutott. IKKA megrendelő és információs szolgálat a világ számos pontján működött, Ausztriától a Skandináv államokig, New Yorktól Montreálon át Venezueláig, de lehetett utaltatni közvetlenül az IKKA-Monimpex budapesti címére is.

Hogyan alakult ki és hogyan működött a rendszer? Kik voltak a haszonélvezői? És miként követhetett el egy utalvány-felhasználó pénzügyi bűncselekményt? Többek között ezekre a kérdésekre keressük a választ az előadáson.