Meddig „csendes”? Növekvő katonai képességek az ázsiai, csendes-óceáni térségben

Kelet-Ázsia sok szempontból a világ nemzetközi folyamatainak epicentrumává alakult az elmúlt évtizedekben és várhatóan mindez még hangsúlyosabbá válik majd az elkövetkezendő időszakban. Demográfiai, gazdasági és várhatóan biztonságpolitikai szempontból is a nemzetközi figyelem középpontja a Csendes óceán ázsiai partvidékére összpontosul. A térség – amellett, hogy a világ 2. (Kína) és 3. (Japán) legnagyobb gazdaságainak ad otthont – számos szövetségi elköteleződése miatt az Egyesült Államok vitális érdekszférájává vált a 20. század óta. Napjanikban azonban az itt zajló nemzetközi folyamatoknak meghatározó eleme a nagyhatalmi vetélkedés – főként az USA és Kína között – és ennek egy jelentős aspektusa a térségben található katonai képességek adta erőmérlegek változásai, átrendeződései.

Az előadás célja bemutatni, hogy a tudományos és a szakpolitikai-elemző megközelítések milyen tényezők mentén és hogyan írják le az erők egymáshoz való viszonyulását, legyen szó gazdasági potenciálról, katonai képességekről, vagy elvontabb, „soft power” tényezőkről. Bár az előadó nem kíván prognózist adni az erők jelenlegi mérlegéről, ez nem is lehet elvárás egy tudományos ismeretterjesztő előadás kapcsán. Arra azonban érdemes felhívni a figyelmet, hogy az, hogy a sajtó és a közbeszéd ma már sok szempontból „paritásban” kezeli Kínát és az Egyesült Államokat, jelentősen túlzó leegyszerűsítés. Ha megnézzük, hogy milyen potenciális politikai célokhoz (pl. Tajvan elfoglalása) milyen komplex eszközrendszerek szükségesek és ezek tekintetében hogyan néz ki az erők mérlege, sok szempontból azt tapasztaljuk, hogy Kína közel sem annyira impozáns tényező, mint elsőre gondolnánk, az USA-nak azonban egyre több oka van veszíteni korábbi magabiztosságából. Óvatos konklúzióként talán annyit fogalmazhatunk meg, hogy a két „nehézsúlyú” szereplő körül egyre jobban felértékelődik „közép” és „pehelysúlyú” további játékosok értéke a kialakuló nagyhatalmi erőegyensúlyban.