Történetírás és/vagy nemzetépítés: a centenáriumi időszak a román public historyban

Nagy-Románia létrejöttének századik évfordulója (a „centenárium”) a román közelmúlt legfontosabb közéleti-emlékezetpolitikai eseménye volt. Az 1918 (Besszarábia, Bukovina és Erdély csatlakozása Romániához) és 1920 (az új határok nemzetközi szentesítése) közötti időszak felidézése több szempontból is fontos volt a jelenlegi román politikai és kulturális elit számára – sokan a román nemzetépítés megszilárdulását, Románia nemzetközi image-ének javulását és a Moldovai Köztársaság (re)integrációjának előmozdítását várták tőle. Tulajdonképpen ezeket a célokat szolgálták azok a kiadványok, televíziós műsorok, rendezvények és kiállítások is, amelyek az első világháború végével foglalkoztak. A centenárium értelemszerűen a román public historyban (magyarul nevezzük „nyilvános történelemnek” vagy „népszerű történelemnek”, régebbi kifejezéssel „történelmi ismeretterjesztésnek”) is kiemelten jelen volt, és feltehetően az aktuális román történeti tudat alakulásához is hozzájárult. Előadásomban azt mutatom be, hogy a román public history egyik jelentős fóruma, a Historia nevű történeti folyóirat négy tematikus különszáma milyen módon mutatta be a modern román történelem kétségkívül legdicsőbb fejezetét, az 1918–1920 közötti időszakot, különös tekintettel a magyar–román viszonylatra. Elsősorban azt a kérdést vizsgáltam meg, hogy a folyóirat elemzett lapszámainak írásaiból milyen történeti elbeszélés áll össze, és az mennyiben felel meg a professzionális történettudomány sajátos (szakmai) kritériumainak, vagy mennyiben szolgálja az aktuális román nemzet(állam)-építést.