A dunavirág rejtély

Arisztotelész óta foglalkoztatja az embereket a kérdés, mi lehet az a titokzatos jel, amely egyszerre indítja be akár több milliónyi kérész kirepülését az esti órákban. Kriska György, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos tanácsadója, az ELTE Biológiai Intézet docense negyedszázada kutatja a kérészek életét és viselkedését.

A törékeny, rövid életű rovarok egyik különleges fajának, a dunavirágnak a tömegrajzásai 2012-ben jelentek meg sok év után újra a Dunán, ám egyedei el is pusztultak tömegesen a rajzást követően a tahitótfalui hídnál. A tragédiát látva, a kutatók a kérészek nyomába eredtek, abban bízva, hogy segíteni tudnak rajtuk, ha megismerik az életüket.

A kutatók laborvizsgálatokkal kimutatták, hogy az egyedfejlődés során a kérész összetett szeme a fényviszonyok változásához rugalmasan alkalmazkodik, vagyis az átváltozás előtt nagyon gyorsan áthangolódik. Ezután már csak az volt a kérdés, vajon mi indítja be a rovarok milliót egyszerre érintő folyamatot. A kutatók arra jutottak, hogy az átváltozás abban az időablakban történik, amikor a legnagyobb az ultraibolya és a kék fény hányada az égboltfényben. A Kriska Ferenccel együtt készített film ennek a felfedezésnek a története: drámai, egyben gyönyörködtető képsor a kérészek sajátos egyedfejlődéséről, a fénycsapdáról és az ökoszisztéma helyreállításának egy lehetőségéről.