Kerék Márton szerencséje, avagy Martino Rota metszetei a nemzeti könyvtárban

A 15. század végétől a nyomdatechnika fejlődésével a fametszetekkel történő illusztrálást felváltja a rézlemezre vésett mélynyomásos eljárás, majd a rézmetszés további finomítása révén savas maratással lendületesebb vonalak által tették frissebbé a grafikát. Az Országos Széchényi Könyvtár Régi Nyomtatványok Tárának felbecsülhetetlen értékű kollekciója lehetőséget nyújt nemcsak a történettudomány számos szegmensének kutatására, hanem a sokszorosított grafika műfajának mélyebb megismerésére is. Gróf Apponyi Sándor, felismerve a kora újkori sajtótermékek történeti jelentőségét, hungarikagyűjteményét röplapokkal és önálló metszetekkel is gazdagította. Ezek a nagyközönségnek szánt, széles körben terjesztett régi nyomtatványok megfelelő kritikával értékes forrásnak számítanak. A gróf gyűjtőszenvedélyének köszönhető például, hogy több, a lepantói csatáról tudósító dokumentumot is őrzünk. Így mikor a keresztény seregek diadalának 450. évfordulójára emlékeztünk, a témában készült grafikája nyomán feltűnt egy kevéssé ismert művész, a dalmát származású Martino Rota alakja. A velencei mesterektől tanuló metszőtől több alkotást őrzünk a nemzeti könyvtárban: önálló metszetként fennmaradt főúri arcképeket, röplap- és könyvmellékleteket, albumba rendezett látképeket. Ezek közül kiemelkedik A forgandó Szerencse című rézmetszete, amely egy öt darabból álló sorozat legkomplexebb változata. Martino Rota tehetségét jól mutatja az a gazdag kompozíciós kincsestár, amellyel a különböző néprétegek képi igényeit kiszolgálva ábrázolja a kor nagy hatású eseményét, a Szent Liga győzelmét. A Szerencse forgandósága nyomán az Idő kereke ismét kiemelte a feledés homályából azt az udvari művészt, akinek stílusában egyszerre jelentkezik a düreri naturalizmus és a velencei érzékiség. Figuráinak gesztusaiból felismerhető kézjegye, amely egy eddig azonosítatlan művének meghatározására enged következtetni.