Kórboncolás és helyes latinság: nyelvi hibák XIX. századi orvosi dokumentumokban

Az előadásban XIX. századi kézírásos kórboncolási jegyzőkönyvek latin diagnózisaival foglalkozunk. Mivel kézírásos kórbonctanoi jegyzőkönyveket vizsgálunk, elsőként a szövegek olvasatáról szólunk. A nehezen olvasható szavaknál ugyanis sokszor abban sem lehetünk biztosak, hogy írójuk helyes vagy helytelen alakot írt le. Ezt követően azt mutatjuk be, hogy a dokumentumok írói milyen nyelvi hibákat követtek el a latin kifejezések megfogalmazása során: egyszerű elírásokra, helyesírási hibákra és nyelvtani hibákra is sok példát találhatunk a diagnózisokban. Az egyszerű betűtévesztéseknél érdekesebbek azok a hibák, melyek az írójuk hiperkorrekcióra való törekvésére engednek következtetni (i és y; e és ae), vagy azok, amelyekből a XIX. századi magyarországi orvosi latin kiejtésre nézve tehetünk megállapításokat (levis, lēvis és laevus). Külön foglalkozunk az alaktani, szófajtani, esettani és mondattani hibákkal is, melyek legtöbbször a diagnózis írójának (diktálójának?) megfakult latintudását bizonyítják. Ezeknek a hibáknak a javításaira is kitérünk: megvizsgáljuk, hogy az írnok vagy egy később a szöveget ellenőrző orvos (ha egyáltalán javít) hogyan javítja ki a hibás szót, szövegrészletet. A hibák javítása olykor nemcsak az eredeti szöveg grammatikai, hanem tartalmi részét is érinti. Végezetül megválaszoljuk a kérdést: a nyelvi hibákkal együtt és ezek ellenére értelmezhetők-e a diagnózisok, meg tudjuk-e állapítani, miylen betegségek, elváltozások vezettek a beteg halálához.

Azok, akik online szeretnék követni az előadást, a következő linken tudnak csatlakozni, regisztráció nélkül: https://semmelweis.zoom.us/j/97487876483?pwd=RGNIbjZnNm1aL3llQVVJVGdkckJRZz09