„…már nem bírok ezzel az istenverte tollal” ‒ Petőfi leveleinek kézirata

A Petőfi-levelezés legismertebb darabjának talán az a levél tekinthető, amelyet a költő Arany Jánosnak írt 1847. február 4-én, miután a nagyszalontai segédjegyző a Toldival elnyerte a Kisfaludy Társaság pályadíját. De azt vajon tudjuk-e, hogy néz ki ennek a levélnek a kézirata? Egy olyan megszólított esetében, akivel személyesen még sohasem találkozott, mekkora szerepet szánt Petőfi a levélírás önreprezentatív jellegének, tartotta-e magát azokhoz az alapvető normákhoz (levélpapír minősége, a szöveg tagolása stb.), amelyeket a 19. század folyamán a levelezőktől elvártak? A gyakorlati jellegűre tervezett előadás során Petőfi levelei mellett beleolvasunk kortársak kéziratos leveleibe is, hogy lássuk, a kézirat látványa mennyiben egészítheti ki és árnyalhatja mindazt, amit a tartalmi szempontú elemzés során a levélváltás természetéről, a levélírók írásbeli kommunikációhoz való viszonyáról gondolunk. A program az SZTE BTK Magyar Nyelvi és Irodalmi Intézet, Magyar Irodalmi Tanszék szervezésében valósul meg.