Inflexiós pont - Hogyan dől el, hogy humán vagy réál érdeklődésünk lesz?

Az emberek gyakran kétféle gondolkodási/működési kategóriába sorolják magukat: (1) az érzelmi és intuitív „humán”, és (2) a számító, racionalizáló „reál”. Ezt a megkülönböztetést gyakran tovább sztereotipizálják, például úgy, hogy a fiúknak mérnöki pályára kell menniük, a lányoknak pedig az irodalmat kell szeretniük. Mindenesetre egyértelmű, hogy a racionalitás és a számszerűsítés az egyik oldalon jelenik meg, és ahol ezek jelen vannak, ott nem lehet nem a matematikára asszociálni.

Ha ezt a kettős világképet a személyes attitűdök és a matematikai sikerek metszéspontján keresztül vizsgáljuk, új összefüggéseket fedezhetünk fel. Kutatásom eredményei megnyitják az utat a matematikához való viszonyunk újragondolásához. A bemutatott eredmények azt mutatják, hogy a matematikával való kezdeti kapcsolat erős és sikeres. Később ez a kapcsolat megromlik, és ez a folyamat szoros összefüggésben állhat a tanár személyével és az elért sikerrel. Ez a kapcsolat a kutatás eredményei szerint generációkon keresztül ugyanaz, mondhatnánk, hogy ez a mi örökségünk. A jövőbeli kutatások egyik útja annak feltárása, hogy a számokról való másfajta tanulás átalakítja-e és ha igen, hogyan alakítja át a számok tudatos és tudatalatti reprezentációját, és ezáltal elsimítja-e ezt a kettős előítéletet, amely nem más, mint egy illúzió önmagunk védelmére.