Túléljük, de kijön a matek? Avagy létezik-e fenntarthatóság a matematikaoktatás innovációja nélkül?

Hallottál már a matematikai szorongásról? Amely miatt sokan már attól kényelmetlenül érzik magukat, ha számokat látnak? Hogyan tud mindez kihatni a fenntartható fejlődésre és a döntéshozatalra? Bemutatom a kutatásom eredményeit, amely megvizsgálta, hogy az oktatási évek alatt hogyan változik meg a viszonyunk a matematikával, s ez miként hat arra, hogy inkább emocionális, mint racionális döntéshozónak tartjuk magunkat.

A digitalizáció térhódításával ugyanakkor szinte már mindent a számszerűsítés útján próbálunk megmagyarázni: az üzleti intelligencia rendszereknek és az ezekből kinyert adatok alapján hozott döntéseknek a jelentősége felértékelődött. Pedig a döntéshozatali folyamatokban a számok értelmezése nem olyan egyértelmű.

A számokkal való viszonyunkat egyrészt meghatározzák azok a döntéspszichológiai jelenségek, amelyek hozzájuk kapcsolódnak (gondoljunk például csak a lehorgonyzásra), másrészt a saját élményeink, amelyek legnagyobb részben a matematikaoktatás során keletkeznek.

Kisgyermekkorban a számokhoz való kapcsolódásunk még sikeres, játékos és szinte senki sem marad le. De ez nagyon gyorsan változik meg, aminek az eredménye, hogy mire felnőtté válunk, kialakul az általános vélekedés, hogy vannak a humán módon gondolkodók és a racionális módon gondolkodók. S ez a szétválasztás legtöbb esetben a matematikai narratíva mellett történik, amivel becsapjuk önmagunkat. Ha szeretnél többet megtudni a témáról, várunk az előadáson!