Miért tétlenkedünk? A környezeti passzivitás egy közgazdász szemszögéből

Pusztító aszály és sivatagosodás, kínzó hőhullámok, a termőföldek degradációja, villámárvizek, műanyagszennyezés már az óceánok mélyén is, soha nem látott tempójú fajkihalás, idegenhonos fajok és régióidegen kórokozók megjelenése. Az ember okozta környezeti problémák sora könnyedén folytatható, a legtöbbjükről szinte már mindenki hallott, sokan tapasztaltak is már belőlük. A tudósok és a szakmailag releváns szervezetek évtizedek óta figyelmeztetnek: nem fenntartható az a gazdaság, az az életvitel és az mértékű és jellegű fogyasztás, amit a legtöbbünk kívánatosnak tart. Régóta tudjuk azt is, hogy min kell változtatnunk legyen szó a politika szintjéről vagy a saját életünkről. Radikális lépésekre lett volna szükség már évtizedekkel ezelőtt, ám nem történt és nincs is folyamatban érdemi változtatás. Érthetetlennek tűnik mindez annak a triviális ténynek az ismeretében, hogy ha tönkre tesszük a természeti környezetet, azzal a létezésünk legalapvetőbb feltételeit pusztítjuk el. Azt, hogy az emberek miért közönyösek a környezeti ügyek iránt és miért tétlenkednek, számos tudományág vizsgálta már, a leggyakrabban talán szociológusok és pszichológusok foglalkoznak a kérdéssel. A program során most a főáramú közgazdasági gondolkodást alapul véve tekintjük át, hogy mik lehetnek a környezeti passzivitás egyéni okai. Evidenciának tartjuk, hogy minden egyes ember számára megéri erőfeszítéseket tenni és beruházni a problémák megelőzésébe és a szennyezések ártalmatlanításába, de vajon biztosan így van ez? Az előadást követően a résztvevők közösen gondolkodhatnak és beszélgethetnek a környezetvédelem közös ügyéről és arról, hogy vajon tesznek-e ők eleget.