A tanú (Bacsó Péter filmje, 1969). ELTE – NFI Egyetemi Filmklub különkiadás

Bacsó Péter A tanú című szatírája már betiltása alatt kultfilmmé vált. Máig tanulságos és szórakoztató mementója a magyar történelem egyik legnyomasztóbb periódusának. A vetítés után szakértőkkel beszélgetünk, többek között a filmcenzúráról is.

A Rákosi-korszak túlkapásait a hatvanas évek második felétől már lehetett némi kritikával illetni. A fiatal Bacsó Péter az 1967-es Nyár a hegyen című filmjében is erre a témára reflektált, a kalandos körülmények közt megszülető A tanú pedig nyíltan a személyi kultusz korszakát figurázta ki. A fontosabb szereplőket mind be lehet azonosítani: Virág elvtárs alakját Péter Gábor, az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) vezére ihlette, Bástya elvtárs Rákosi Mátyásra és Farkas Mihály honvédelmi miniszterre egyaránt hasonlít, míg Dániel Zoltán figurája, akire Pelikánnak vallomást kell tennie, egyértelmű utalás a koncepciós perben halálra ítélt Rajk Lászlóra. Még a film legabszurdabb jeleneteinek is vannak valós elemei, kezdve a magyar narancstól a szocialista szellem vasútjáig.

A tanú kultikus státusza a bátor témaválasztás mellett az epizodikus szerkezetével is indokolható: 

Anekdotákra, verbális és vizuális gegekre épülő jelenetei, idézhető mondatai azonnal önálló életre keltek, köszönhetően a rangos színészgárdának és a neves amatőröknek

– szerepet kapott többek közt Fábri Zoltán rendező (Dániel Zoltán) és Both Béla színházi rendező (Bástya elvtárs) –, akik óriási játékkedvvel bújnak bele az elrajzolt figurák bőrébe. 

Merész hangneme ellenére a film forgatókönyve viszonylag gyorsan zöld utat kapott, sőt személyesen Aczél György, a kulturális élet legfőbb irányítója bólintott rá. A forgatást később mégis le kellett állítani, és a folytatás feltételeként a rendező mellé politikai biztost neveztek ki Rényi Péter (a Filmművészeti Tanács elnöke, a Népszabadság főszerkesztő-helyettese) személyében. Át kellett írni a forgatókönyvet, jeleneteket töröltek és forgattak újra, de még a próbavetítések után is „kértek” változtatásokat.

Végül mégsem engedték bemutatni, az első hivatalos vetítésre közel 10 évet kellett várni. Ekkorra azonban már beépült a köztudatba, a betiltás alatt ugyanis kézről kézre járt a kópiája, először csak a párfunkcionáriusok szórakoztatták magukat vele, később a mezei pártmunkásokhoz, KISZ-klubokba, egyetemi filmklubokba is eljutott. A tiltás feloldását követően, 1981-ben a cannes-i filmfesztiválon is bemutatták.

A vetítés utáni beszélgetést moderálják: dr. Rácz Anna filmklubvezető és Tomor Dávid Domonkos joghallgató

Meghívott vendégek: dr. Gosztonyi Gergely habilitált egyetemi docens, médiakutató és Réz András filmesztéta, forgatókönyvíró

A program után 22 órától kerül sor a Gondolatszabadság vagy cenzúra? Betiltott könyvek az Amerikai Egyesült Államok közkönyvtáraiban és iskoláiban című egész hetes, a cenzúrával foglalkozó Kiállítást záró előadásra. Erre a programra itt lehet jelentkezni: https://app.kutatokejszakaja.hu/esemenyek/elte-allam-es-jogtudomanyi-kar/gondolatszabadsag-vagy-cenzura-betiltott-konyvek-az-amerikai-egyesult-allamok-kozkonyvtaraiban-es-iskolaiban-kiallitas-zaro-eloadas 

A filmalkotást biztosította a Nemzeti Filmintézet Köszhasznú Nonprofit Zrt.