Egyetemes tervezés formális és nem-formális oktatási terekben

Hogyan alakítható ki az oktatási-tanulási környezet oly módon, hogy az inkluzív és maximalizálja a tanulási lehetőségeket a változatos háttérrel, hozzáféréssel és tanulási igényekkel rendelkező személyek számára?

A workshop során gyakorlati szempontból foglalkozunk ezzel a kritikus és időszerű kérdéssel. A nem-formális oktatás módszereivel, interaktívan dolgozzuk fel, mit jelent befogadó osztálytermet kialakítani. Mindezt rövid elméleti keretezés egészít ki: a nemzetközi szakirodalom alapján a – jelenlegi hazai gyakorlattól minőségileg eltérő – az „oktatási és tanulási környezet egyetemes tervezése” (Universal Design for Teaching and Learning Environment) néven ismert) kialakítását célzó elméletetek közül, kiemelten egy modell bemutatására (Fazekas, 2018). Megosztjuk milyen akadályokkal szembesültünk a formális (pl. kurzusok, órák) és nem-formális oktatási terekben (például: tanulásszervezéssel kapcsolatos, oktatástechnikai és oktatás-módszertani akadályok) és azt is megvitatjuk, milyen osztálytermi légkörökhöz szeretnénk eljutni. Megbeszéljünk, miért fontos, hogy ne utólag, hanem már a kurzustervezésnél eleve inkluzív elvek mentén tervezzük meg kurzusainkat Áttekintjük az osztálytermi légkör négy szintjét, adott anonim érintett személyek élmények példáinak segítségével (DeSurra, Church 1994). Mindezt követően a résztvevők a +1 stratégiát alkalmazva kidolgoznak egy tervet, hogy hogyan tudják a saját óráikat inkluzívabbá tenni. Reflexiós visszajelző körrel zárunk.