7000 éves települési halmok az Alföldön

Európában az úkőkorban elterjedt élelemtermelő gazdálkodással együtt jelentek meg a tartós használatú nagyobb faluszerű települések. Ma már bizonyos hogy az új életmódot és a kapcsolódó kulturális viszony-rendszert  Elő-Ázsia felől bevándorló és Közép-Európa felé hatoló népesség ismertette meg a helyi őslakossággal.

Az ekkori falvak egyik sajátos típusa a hosszú egyhelyben való lakás nyomán egymásra rétegződő ház-és hulladék-maradványok által létrehozott települési halmok, a tellek.  E mestersége dombok délkelet-európai elterjedésének északi határa a Kárpát-medencében, az Alföld közepén húzódott.  A régészeti érdeklődés a legkorábbi időktől fordult e tájból kiemelkedő őskori emlékek felé. A dombok egymás feletti rétegei ugyanis természetes időrendi keretet, egyben mércét alkottak egy-egy helyi kulturális fejlődés dinamikájára, tárgyi együtteseinek változásaira.

Az újkőkori települési halmok föld alatt rejlő belső részleteire, egyedi sajátosságaira nézve forradalmian új lehetőségeket nyújtanak a különböző új természettudományos alkalmazások. E nemzetközi munkálatok legújabb eredményei merőben új információkat szolgáltatnak az újkőkori közösségek mindennapi életéről, de szociális, vallási gyakorlatuk egyes részleteiről is.   

Az előadóról:
Raczky Pál professor emeritus, az ELTE Régészettudományi Intézet korábbi igazgatója, 2003 óta a Lengyel Művészeti és Tudományos Akadémia tagja. 2024-ben a neolitikum és rézkor kutatása terén elért iskolateremtő tevékenységéért Széchenyi-díjban részesült.