„Kockajáték” az ókori Indiában

Mit árulnak el a szöveges és a képzőművészeti források az ókori indiai szerencsejátékról?

A Mahábhárata című szanszkrit eposz második könyvének híres jelenetében Judhisthira király egy szerencsejáték során minden tulajdonát elveszíti – beleértve négy testvérét, saját magát és feleségét is. Később a megismételt játék során hasonlóan szerencsétlenül jár, ezért testvéreivel és feleségével együtt hosszú időre száműzetésbe kell vonulnia.

De vajon tudjuk-e pontosan rekonstruálni, hogyan zajlott a végzetes játék? Tényleg a későbbi cshauparhoz és a mi jól ismert „Ki nevet a végén?” társasjátékunkhoz hasonló táblajátékot játszottak a felek, ahogyan azt az eposzból készült népszerű modern tévéfilmsorozatban láthatjuk? Vagy egészen más szabályok szerint folyt a játszma? Mit mond az eposz maga, és mit árulnak el a képzőművészeti ábrázolások?

Az előadás ezekre a kérdésekre keresi a választ, de egy korai Rigvéda-himnuszon keresztül azt is megmutatja, hogy a szerencsejáték-függőség miatt már több mint háromezer évvel ezelőtt, a védikus kori Indiában is mentek tönkre emberi kapcsolatok, és végül röviden kitér a játék rituális eredetére is.

Az előadás után lehetőség lesz kipróbálni néhány indiai játékot.

Előadó: Ittzés Máté habilitált egyetemi docens, az ELTE BTK Indológia Tanszékének vezetője, az Orientalisztikai Intézet igazgatója. Fő kutatási területe az indoeurópai összehasonlító nyelvészet, a görög és az indoárja nyelvek története.