Szerzetesek és sámánok: vallási ellentétek a kínai középkor hajnalán

A jelen előadás célja, hogy új szemszögből, a buddhizmus és a sámánizmus interakcióján keresztül mutassa be a Tan (fa 法) térnyerését a középkori Kínában.

A buddhizmus és sámánizmus közti kapcsolatot a Taiping guangji 太平廣記 kínai enciklopédia segítségével elemzem. E mű különlegessége, hogy bár nem a buddhista szerzetesek és apácák hivatalos életrajzának gyűjteménye, mégis különös történeteinek (zhiguai 志怪) és furcsa meséinek (chuanqi 傳奇) gyakran visszatérő alakjai a szerzetesek, akik varázslatos képességeik révén győzedelmeskednek a sámánok és praktikáik felett. Mivel az enciklopédiában szereplő szövegek keletkezési ideje a Hat-dinasztia korára 六朝 (220–589), illetve a Sui- 隋 és a Tang-dinasztiák 唐朝 idejére (589–905) tehető, ezért kiváló lehetőséget ad arra, hogy betekintést nyerhessünk a középkori kínai vallási élet alakulásába. A történetek elemzésével választ kaphatunk azokra a kérdésekre, hogy mi okozta a buddhisták és sámánok közötti ellentétet, illetve, hogy milyen – a közösség számára hasznos – varázstevékenységben szárnyalták túl a szerzetesek sámán ellenfeleiket.

Az előadó: Olajos István az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végezte alapszakos és mesterszakos tanulmányait keleti nyelvek és kultúrák szakirányon. Ezután tanulmányait Kínában, Shanghai-ban folytatta, ahol a Kelet-Kína Tanárképző Egyetemen kínainyelv-tanári mesterdiplomát szerzett. Később az ELTE Nyelvtudományi doktori iskolájának hallgatója lett. Fő kutatási területe a kínai sámánizmus, a kínai sámánról szóló középkori feljegyzések kutatása, valamint a sámánizmus kora kínai középkorban játszott szerepének a vizsgálata. Jelenleg a Kínai Tanszék egyetemi tanársegédje.