A római katonai eskü

A római katonai eskü (sacramentum militiae) a Köztársaság és a Császárkor hadseregének egyik legfontosabb intézménye volt. Nem pusztán katonai formalitás, hanem olyan aktus, amely egyszerre kötötte össze a katonát az állammal, a közösséggel, sőt az istenekkel is. Az eskü révén a katona hűséget fogadott parancsnokainak és Rómának, s ezzel szakrális kötelék jött létre közte és az állam között: az esküszegés így nemcsak jogi vagy fegyelmi, hanem vallási vétség is volt.

Az előadás során szó lesz a kutatás legnagyobb nehézségeiről mint, hogy a források rendkívül változatos elnevezéseket használnak (sacramentum, iusiurandum, iuro, coniuratio), és olykor ugyanaz a szerző is több kifejezéssel illeti ugyanazt a gyakorlatot. A terminológiai bizonytalanság miatt a pontos rekonstruálás nehézkes, de egyértelmű, hogy a katonai eskü a római világ egyik alapvető kötelességvállalása volt.

Az eskü emlékezetpolitikai jelentőségét és fontosságát a numizmatikai források támasztják alá a legjobban. Számos római érme ábrázol esküt tevő katonákat, gyakran áldozati állattal (sertéssel), ami az állam és a szövetségesek közötti kötelék szimbolikus megjelenítése volt. Ezek az érmék különösen válsághelyzetek idején bukkannak fel, és az állami propaganda eszközeként is működtek. Emellett pedig emlékeztették a lakosságot, hogy a hűség és az eskü megtartásának fontosságára és az azt elmulasztókat súlytó büntetésre.