Inside Victorian minds: female love sonnets versus how we love today

Az előadás bemutatja, hogy a viktoriánus kori női szonettírók miként tudták kifejezni a szerelmet anélkül, hogy megszegték volna a kor elvárásait. Két szonettgyűjtemény, a Portugál szonettek és a Monna Innominata segítségével bepillantást nyerhetünk a viktoriánus kori nők elméjébe, és rádöbbenhetünk, hogy az érzéseik nem is annyira különböznek a miénktől.

A viktoriánus kor (történelmileg 1837–1901) meghatározta a nők társadalmilag elfogadott viselkedés-és gondolkodásmódjait. Elizabeth Barrett Browning és Christina Rossetti költőnők okosan követték és „lázadtak” ezen elvárások ellen, hogy gyengéd nők maszkja mögé bújva többet érhessenek el.

A korszak elvárásainak rövid bemutatása után az előadásom a szonettekre (14 soros, szigorú szerkezetű és rímképletű versekre) fókuszál, hogy szemléltessem, milyen egyedien mutatták be ezek a költőnők a szerelem különböző fázisait.

This presentation discusses how female sonnet writers expressed love and still conformed to Victorian expectations. Sonnets from the Portuguese and Monna Innominata, two sonnet sequences take us into the minds of Victorian women and show us that their feelings are not so different from ours after all.

The Victorian era (historically between 1837–1901) dictated how women should behave and think to be accepted by society. Female poets like Elizabeth Barrett Browning and Christina Rossetti cleverly followed and “rebelled” against these expectations, hid behind the mask of a delicate woman to achieve more.

After a short introduction of the era’s expectations, my presentation focuses on sonnets (14-line poems with strict structure and rhymes) to show how these women could express the different stages of love in an unusual manner.