Katonai fosztogatások, romos kolostorok, kiközösítés – a ferencesek túlélési stratégiái a kora újkori Erdélyben egy kiadatlan formulagyűjtemény tükrében

Hogyan alkalmazhatók a formulagyűjtemények a ferences rendtörténeti és rendkormányzati kutatásokban?

Katonai fosztogatások, lerombolt kolostorok, politikai-felekezetközi konfliktusok – avagy milyen nehézségekkel szembesültek, és hogyan élték túl a 17–18. századot az obszerváns ferencesek Erdélyben? Vajon hogyan kezelték a mindennapok válságait a ferences szerzetesek, amikor a belső konfliktusok (például illegitim káptalan tartása, kiközösítés) mellett katonai és politikai-felekezetközi konfliktusok fenyegették közösségük megmaradását? A válasz többek között a hivatali, adminisztratív írásbeliség látszólag száraz levélmintáiban rejlik, amelyek formulagyűjteményekben maradtak fenn.

A történeti kutatások során valószínűleg ritkán gondolunk a hivatali ügyintézés mintaleveleire izgalmas forrásként, pedig az általam vizsgált, a 17–18. században Erdélyben tevékenykedő ferencesek által keletkeztetett formulagyűjtemény számos adatot tartalmaz, nem csupán a ferencesek egyházkormányzati ügyeiről és mindennapi joggyakorlatáról tartalmaz adatokat, hanem a szerzetesközösségek túlélési stratégiáinak, térbeli mobilitásának, kríziskezelési módszereinek, kapcsolati hálójának is lenyomata. Így adalékokkal szolgálhat a kora újkori ferences hivatali írásbeliség szélesebb körű megismerése mellett a szalvatoriánus és a stefanita rendtartomány 17. századi történetéhez is.

Az előadás során arra szeretnék rámutatni, hogy a formuláskönyvek nem feltétlen egy lezárt, merev jogi és adminisztratív szövegeket tartalmazó forráscsoportot alkotnak, hanem egy folyamatosan alakított, a ferences közösségek mindennapi, a történeti kontextusukhoz alkalmazkodó használati eszközét jelentik.