Gyerekként Budapesten – környezetpszichológiai megfontolások

A városi lét jellemzően felnőtt férfiakra tervezett terei gyerekként sajátos nézőpontokat és problémákat hívnak elő. A gyerekek élet- és mozgástere az életkoruk előrehaladtával egyre tágul, az otthonuktól egyre távolabbi helyeket is szeretnének felfedezni, így értelemszerűen a városból is egyre nagyobb szeletet kívánnak feltérképezni, bejárni, megismerni, meghódítani. A városban mint összetett szociofizikai környezetben tett felfedezések azonban nemcsak a gyerekek (és szüleik) szándékaitól és szükségleteitől függenek, hanem sok múlik a fizikai tényezőkön, valamint a személy és a környezet összeillésén is, hiszen a város és annak helyei, terei képesek ezt az explorációt facilitálni vagy hátráltatni is.

A környezetpszichológia természetéből fakadóan multidiszciplináris szemlélettel közelítünk a gyerekek és a nagyvárosi épített környezet viszonyához, ezért a kerekasztal résztvevői kulturális, urbanista, építészeti és pszichológiai aspektusok révén világítják meg a városi terek és gyerek használóik kölcsönhatását. A diskurzusnak fontos szempontja az egyén–környezet kapcsolat időbeli és szemléletbeli változása is.