Technikai újítások, korrupció, tébolydák és egy szerelem története. Ami kimaradt a tankönyvekből.

Az előadásokban olyan érdekességekről lesz szól, amelyek a közoktatásban idő híján nem szerepelnek.

Eszik Veronika: Hogyan birkóztak meg az emberi társadalmak a technikai újítások során születő kockázatokkal? Kik féltek a vonattól és miért érezzük olykor fenyegetőnek a gépeket? Kit kellett meggyőzni arról, hogy kábeleket kell fektetni az óceán mélyére, hogy telefonkapcsolat létesüljön az USA és Európa között? Hogyan végezték el ezt a munkát a 19. század végi viszonyok között? Hol csörgött az első telefon és mi köze mindennek a bölcsészekhez?

Cieger András: „A korrupciót, ha az hozzájárul az állam fönntartásához, a politika mint kisebbik rosszat védheti.” „Anélkül, hogy a kereket meg ne kenje az ember, itt célt érni nem lehet.” „Nem történt egyéb, mint az éhes szájak betömése a rendszerváltozás címén.” Ilyen és ehhez hasonló vélemények láttak napvilágot Magyarország közállapotairól a 19. század utolsó harmadában. Hogyan tudja vizsgálni a tudomány eszközeivel egy történész az 1867-es kiegyezést követő öt évtized korrupciós ügyeit? Szabad-e párhuzamot vonni a régi esetek és napjaink fejleményei között?

Kovács Janka: „A’ szegény szerentsétleneket már nem úgy mint az elött, kitsin, tisztátalan, setét szobákban, éjjel-nappal bé zárva tartják, és saját ganéjokban el-hagyják rothadni: miólta az ostorral nem olly gyakran élnek midön rájok ér a’ bolondság, azólta sokkal többen jutnak egésséghez ezek közzül a’ nyomorultak közzül, vagy leg-alább tsendesebben, türhetöbben és ártatlanabban viselik magokat.” Magyarországon az első, speciálisan elmebetegeket ellátó intézményeket és kórházi osztályokat a 19. században hozták létre, és – alapítóik szándékai szerint legalábbis – ekkortól juthattak szakszerű ellátáshoz. Hol voltak és hogy néztek ki az első tébolydák? Mi köze az érzékszerveknek az elmegyógyintézetek tervezéséhez? Miért sárga a sárga ház? Valóban lekerültek az elmebetegek láncai a 19. században? Elmekórokról, kúrákról és az intézmények mindennapjairól röviden.

Gyimesi Emese: „Szatmárban egy olyan lyánykát ismertem meg, a milyen Párizsnak is sok volna, a George Sandok hazájának, nem pedig Szatmárnak, az ólmos fütykösök termőföldének.” – írta Petőfi Sándor 1846-ban másodunokatestvérének, Orlay Petrics Somának. Miért nevezték Szatmár vármegyét az „ólmos botok földjének”? Miért határozták meg Szendrey Júlia és Petőfi Sándor szerelmének „forgatókönyvét” a rendi társadalom olyan ikonikus eseményei, mint például a megyegyűlés és a tisztújítás? Hogyan lehet megírni ennek a szerelemnek a történetét, ha a kutató a kultikus megközelítéseket elkerülve, a korabeli társadalmi változások kontextusában vizsgálja kapcsolatuk alakulását? Az előadás rövid ízelítőt ad abból, hogy milyen volt két különleges személyiség formálódása egy gyökeres átalakulások előtt álló, forrongó korban.