Hogyan kívánták alvilágba egymást a rómaiak? Mágia és vulgáris latin Aquincumban

Képzeld el a római kor mindennapjait, ahol az emberek élték életüket a forgalmas piacokon, az impozáns fórumokon, vagy éppen a nyugodt vidéken. Azonban, mint bármely más korban, itt is előfordultak viták, konfliktusok és nézeteltérések. Ha ezeket nem lehetett a megszokott úton rendezni, gyakran fordultak a kor egyik titokzatos és rejtélyes megoldásához: a mágusokhoz és az általuk készített átoktáblákhoz.

Ezekre az ólomtáblákra olyan rövid, de rendkívül hatásos szövegeket írtak, amelyekkel átkot, szerencsétlenséget vagy akár halált kívántak ellenségeiknek. De miért is olyan fontosak az átoktáblák számunkra, nyelvészek számára?

Mert a szövegeik lehetőséget nyújtanak arra, hogy bepillantást nyerjünk a római kori hétköznapi nyelvhasználatba, hozzájárulnak a latin nyelv területi változatainak, dialektusainak és a nyelvjárási különbségeknek a feltárásához. Ezek a szövegek sokszor tele vannak helyesírási hibákkal, ami arra utal, hogy a feliratok szerzői gyakran nem voltak képzett írástudók - ezzel segítenek megérteni, hogyan fejlődött a latin nyelv, és hogy milyen folyamatok zajlottak benne, amelyek végsősoron az újlatin nyelvekhez vezettek.