Digitalitás, infokrácia és igazság válsága: AI-szkeptikus hard talk

A 21. század egynegyedéhez érkezve ideje számot vetnünk az általunk létrehozott digitális világgal. Digitalizált életünk gyakran az információ hozzáférhetőségével jellemezzük, kommunikációs technológiáink egyre súrlódásmentesebbek. Az elérhető információ mennyisége hatalmassá vált, rendszereink az információ előállítása, birtoklása és hozzáférhetősége köré szerveződik. A digitalitás semleges bináris kódon alapul ugyan, a digitalitás kondíciója viszont sosem semleges. Han Byung-Cheol filozófus, kultúrteoretikus digitális létünket infokráciaként írja le: az infokrácia pedig az igazság és a tényszerűség válságát hozza el azáltal, hogy a közbeszéd diskurzus helyett pillanatnyi információk halmazává esik szét. Vizsgálódásainkat ezen kiindulópontból kezdjük, mégpedig a mesterséges intelligencia (AI) alapú eszközök kultúrára és megismerésre gyakorolt hatásával, mely az igazság problematizálódásának hosszú láncolatában a következő elemet jelentik. Amennyiben az AI alapú technológiák térnyerése tovább folytatódik, minden eddiginél mélyrehatóbb következményekkel szembesülhetünk, az igazság merőben új dimenziót létrehozva. Ideje őszintén és kíméletlenül szembenéznünk a ránk váró helyzettel és feltenni a legkényesebb kérdéseket is. Szükségünk van az igazság kultúrájára, vagy koncepcióink elavultak? Van-e még szükségünk saját tudásra? Csalás-e AI segítségével megszerezni a diplománkat? És jelent-e bármit is a csalás, ha mindannyian ezt csináljuk?