Egy visszautasíthatatlan ajánlat: a bűnügyi történet, mint társadalmi panoráma Balzactól Scorsese-ig

Az irodalom és a művészet mindig is az észlelt, leleplezett titkokra épült. Az előadás a kultúratudomány módszereit követve a bűnügyi regénnyel és a maffiafilmekkel foglalkozik, és azt vizsgálja, hogy a bűnügyi történetek hogyan válnak társadalmi panorámává a XIX. századtól napjainkig.

A bűncselekmény logikus megoldását elbeszélő bűnügyi történet alapvetően a tizenkilencedik századi pozitivizmus optimizmusára épült. A műfaj a világ megismerhetőségének, s így felderíthetőségének gondolatával alapvetően mindig azonosult. Ám az igazság relatív voltának tudatosítása, sőt az igazság és a jog összeegyeztethetetlensége már Conan Doyle, Agatha Christie vagy George Simenon történeteiben is megfigyelhető. Sőt, az amerikai hard-boiled krimik már alapvető szkepszissel szemlélik a jog és az igazság összefüggéseit: nyomozó hőseik a bűncselekményeket felderíthetik ugyan, de a bűnt nem győzhetik le. Ahogyan maga Chandler fejti ki egy teoretikus írásában: „A tettesnek bűnhődnie kell. Mindegy hogyan, nem fontos, hogy a bíróság előtt. Ennek, bármit is mond a közvélemény, nincs köze a morálhoz. Ez a műfaj logikus alkotórésze.” 

Ráadásul ahogyan a műfaj szabályait több epikus forma is átveszi, úgy terjednek el a szálak elvarrhatóságát az információk megbízhatatlanságával felváltó bűnügyi történetek. Borges bűnügyi novelláinak cselekményébe, és így az olvasás folyamatába már a félreértést, a megértés ellentétét is belekódolja. A bűnügyi regény nyom- és információkereső attitűdjével szemben a bűnügyeket ugyanannyira az intuíciók és a véletlen segítenek megoldani, mint a logika. Ezzel együtt a bűnügyi tematika lassan társadalmi panorámává válik, amely a bűncselekményt már nem kivételes eseményként, hanem a világot irányító alapként láttatja. Az előadás során említett regények filmek a társadalmi változásokat a bűn, azaz a megsértett erkölcsi szabályok felől értelmezik.