Ikonok és ikonrombolók a tudományban

Tisztelt, néha kifejezetten ünnepelt társadalomtudósok olyan ikonikus kutatásairól lesz szó, amelyek beszámolóit évtizedeken át olvasták, hivatkozták, tanították. Idővel azonban mindegyik körül viták robbantak ki, leleplezőnek szánt írások jelentek meg a nagy klasszikus állítólagos súlyos hibáiról és/vagy manipulációiról.

Olyan kutatásokat válogattam, amelyek kritikái elsősorban módszertani problémákra hivatkoznak – az előadott történetek azonban ettől még egyáltalán nem lesznek unalmasak. Az „izgalmak fokozása” érdekében nem fogom túl gyorsan elárulni, hogy mely kritikákat tartom meggyőzőnek, s melyeket nem (mert ez erősen változó lesz az előadás során).

• Előadásom elsődleges célja: ismertetni e kutatásokat és a legfontosabb kritikáikat – hiszen, ha más nem, a tudománytörténeti jelentőségük vitathatatlan maradt. (Az előadás alapján tervezett tanulmányban a következőkről lesz szó:

  • Samuel George Morton „kraniológiai” kutatásai

  • Margaret Mead antropológiai terepmunkája Szamoán

  • Cyril Burt iker-kutatásai

  • Philip Zimbardo börtön-kísérlete

  • Stanley Milgram áramütés-kísérlete

Az előadáson, az időkeretek miatt, elképzelhető a tematikus szűkítés).

Az üzenet része lesz, remélhetően, két általános tanulság is:

• bár a vitákban gyakorlatilag mindig felmerült a világnézeti/politikai elfogultság vádja, mind a pro, mind a kontra táborokkal kapcsolatban (sőt, nyilván az olvasó/hallgató sem légüres térben lebeg) – mégsem tartom „reménytelennek” a helyzetet. Ugyanis, míg a nyilvános diskurzusokban egy kijelentéssel kapcsolatban manapság, nyomasztó módon, mind gyakrabban csak az számít, hogy ki tette, addig a tudománynak nevezetett dinoszaurusz-parkban még mindig lehetséges, sőt, elvárt az érvekre, bizonyítékokra és cáfolatokra támaszkodni.

• Nincs általános hüvelykujj-szabály: attól, hogy adott kutatásról vagy publikációról már a tanárunk csak a legmélyebb tisztelet hangján beszélt, még kiderülhet, hogy alapvetően elhibázott volt az egész. És viszont: egy klasszikus kutatás vagy publikáció bármely részletes, alaposnak tűnő kritikájáról is kiderülhet, hogy alapvetően elhibázott az egész.