Árral szemben: az újkőkori közösségek vízgazdálkodása

A letelepült élelemtermelő közösségek a Kr. e. 7-6. évezred fordulóján jelentek meg a Kárpát-medencében. Az újfajta életmód gyökeres változást jelentett az ember és a környezet viszonyában: a környezeti erőforrások intenzívebb kiaknázása aktív szereplővé tette az emberi közösségeket. Sokrétű tevékenységük sorozata nemcsak a társadalmi környezetet formálta át, hanem létrehozott egy új jelenséget, a tájat, melynek története napjainkig tart.
Az alföldi táj mai napig meghatározó eleme a víz, ez különösen így volt a 19. századi folyószabályozások előtt. A környezeti adottságok kialakulását alapvetően határozták meg a Kárpátok környező régióinak ősi folyói, melyek ebben a rossz lefolyású, központi helyzetű medencében rakták le hordalékukat. A Tisza és mellékfolyóinak hálózata az Alföld képét többszörösen befolyásoló tényező. A folyóvíz mellett talajvíz és árvíz formájában is befolyásolja az adott terület környezeti feltételeit.
A múltban rendszeresen ismétlődő árvizek nemcsak az állandó megtelepedésre alkalmas térszíneket korlátozták és választották el egymástól, hanem legalább annyira össze is kapcsolták e szigeteket a vízi közlekedésnek köszönhetően. Az Alföld jelentős részét kitevő, mélyebben fekvő ártéri területek egy sajátos életteret jelentettek. A mai ember számára csak természeti katasztrófaként és kockázatként értelmezhető árvizek újra meg újra élettel töltötték meg ezeket a területeket, melyek sajátos növény- és állatvilága különféle lehetőségeket biztosított az itt élők számára.