Személyes sajtótörténet - Szerényi Gábor szemén keresztül

Újságolvasóból újságkészítő. 

Egy Pif, és más semmi. Gyerekkorom fő vágya, szinte csak ennyi. 

Addig nézegettem a francia képregényújságot, amíg egyszerre csak rajzos levelet küldtem az egyik rajzolónak. 

A válaszlevélből kiderült: Monsieur Gotlib magyar származású. Biztatott. 

Néhány évvel később – baráti javaslatra – egy mappányi rajzzal bemerészkedtem a régi Élet és Irodalomba. Nagy László, a költő volt a képszerkesztő. Nemcsak biztatott, de szakmailag tanított is. 

Ez az inniciatív impulzus tette, hogy immár negyvenhét éve újságrajzoló (és újságíró) vagyok. 

A költőt idézve: „Kép és szöveg nem kiegészíti, hanem feltételezi egymást.” 

A több mint száz különböző sajtótermékben való publikálásból emeljük ki most a párizsi Magyar Műhelyben megjelent képverseket, mint adekvát illusztrációt a Nagy László-i definícióhoz. 

Készítettem karikatúrákat az Autó2 magazinnak, az újra indított Ludas Mátyásnak. Illusztráltam Csurka Istvánt, Tamás Gáspár Miklóst, Kis Jánost, Orbán Viktort. Meg magamat. Például az Országútban saját novelláimat. Nem futamodtam meg a magas szakmai kihívást jelentő győri Széchenyi István Egyetem szakfolyóiratának, a Jog Állam Politikának évek óta tartó rajzolásától. A Kutatók éjszakáján ezekről beszélek, vállalva a „képmutatást” is, vagyis nyomtatott újságlapokon illusztrálom szóbeli előadásom. 

A programon való részvétel ingyenes.