A 2. világháború vezeték nélküli híradása magyar szemmel

Fájóan kevés Horthy-kori vezeték nélküli hírközlési eszköz élte túl az elmúlt csaknem nyolcvan esztendőt. Jellemző, hogy a második világháború előtt és alatt nagyjából tizenötezer darab katonai célú rádióberendezést gyártott a hazai ipar, ám ebből a készletből - Európa legjelentősebb hadimúzeumait is beleértve - legfeljebb százhúsz-százötven példány maradhatott meg napjainkra. Fontos megjegyezni, döntő részben ezek sem teljes értékűek, hanem a leromlás különböző fázisaiban leledzenek.  

Az NKE Kutatók Éjszakája programsorozat részeként ezúttal négy, bátran világritkaságnak titulálható eszközt tekinthet meg a nagyközönség. Ezek az R/1a éz R/3 adó-vevők, az R/7L légvédelmi adó valamint egy korabeli ügynöki adó-vevő. A hatvan perces előadás részeként igyekszünk bemutatni a hadiipart, a tervezés fázisait valamint néhány kevéssé ismert történetet is felvillantunk a múltból.  

Az előadó ezúttal Lázin Miklós András, a HA5KDR Budapest Fővárosi Rádióamatőr Klub tagja, aki társaival összefogva immár három évtizede gyűjti és - nem csak úgymond magának, hanem gyakorta a honvédségi szervezeteknek is - térítésmentesen restaurálja az "antik" vezeték nélküli katonai rádiótechnika túlélő példányait.