A nagy háború hosszú árnyéka: a két világháború és a civilek

Jay Winter rámutatott, hogy a nagy háború századik évfordulója két újítást is hozott a nemzetközi történetírásban. Először is, a világméretű konfliktus középpontja Párizsból Varsóba és Londonból Lvivbe helyeződött át. Másodszor, a történészek a háború időszakába integrálták az 1911-1914 és 1918-1923 közötti fegyveres konfliktusokat is, mivel a háború nem zárult le teljeskörűen 1918. november 11-én, hanem decentralizált kisebb háborúk sorozataként folytatódott Kelet-, Közép- és Dél-Európában, amit mindenhol felkelések, illetve etnikai erőszak kísért („nagyobb háború” jelensége).

A második jelentős változás az 1918 és 1924 közötti kollektív erőszak jelentős civil vonatkozása. A háborúk már nem csupán hadseregek között zajlottak, hanem civilek ellen is, gyakran központi irányítás nélkül. A civil és katonai célpontok közötti határvonal, amely az 1914-1918 közötti totális háborúban már erodálódott, ekkorra el is tűnt, és a civilek elleni erőszak szinte normává vált. Bár az 1923-as lausanne-i békeszerződést követően lecsökkent a fegyveres konfliktusok száma Európa-szerte, a civilek ellen irányuló erőszak maradandó hatással volt a következő időszakra is.

Előadásomban a nők és gyerekek példáján keresztül elemzem, hogyan szolgált az első világháború előzményként és egyben mintaként a civilek háborús bevonására és az ellenük irányuló erőszakra a második világháború során.