A szépség, mint az európai városok rendjének szervezőelve

A turizmus során majd mindenki szívesen csodálja a városok szépségét. Ám kevesen gondolják, hogy az európai városok szépsége nem öncélú. Roger Scruton, a nemrég meghalt brit gondolkodó volt az, aki felhívta a figyelmet az összefüggésre a városkép szépsége és a városi élet rendje között. Azt állította, hogy a városok erejét az a szervezettség adta, aminek jól érzékelhető vizuális jele a szépség.

Az előadásban nem csupán a magát konzervatívnak valló Roger Scruton urbanisztikai elképzeléseiről esik majd szó, hanem a sokak által csodált itáliai városokat is közelebbről szemügyre vesszük, három szerző révén. Először a reneszánsz Firenze teoretikusának és politikai vezetőjének, Leonardo Bruninak a Firenze dicsőítésére írt művével foglalkozunk. Ezt követően a reneszánsz Itália teoretikusával, Jacob Burckhardt-tal foglalkozunk. Végül Pogány Frigyesnek az itáliai város emberi léptékére vonatkozó nézeteit elevenítjük fel, annak érdekében, hogy világossá váljék: a várost szépsége otthonossá, szeretni valóvá változtatja, s ez arra készteti a közösséget alkotó egyéneket, hogy akár áldozatokat hozva is támogassák a közjót. A komplex városképpel rendelkező városok közösségei, a jól működő, bár egymással rivalizáló csoportokat is magukba foglaló városi közösségek lehetővé teszik tagjaik számára, hogy a köz érdekében kiteljesítsék saját polgári karakterüket. Ezzel pedig világosabbá, bár pontosan meg nem határozhatóvá válik szépség és politika kapcsolata a városképekben.