A látványterv mint dokumentum

Hadi Barbara

A látványterv mint dokumentum

A színpadi látványtervek a színháztörténeti kutatás fontos forrásai. A szcenográfiai kérdéseket megfogalmazó elméleti irodalomban azonban többször feltett kérdés az, hogy miként tekintünk a már funkciójukról levált tervekre, amelyeket gyakran utólagosan ruházunk fel esztétikai minőségekkel, vagy képzőművészeti kategóriák szerint értékelünk. A látványtervek ugyanis vizuális dokumentumok, tehát ábrázolási módjaik és eszköztáruk, valamint az általuk felkínált szemléleti lehetőségek jelentősen befolyásolják azt, ahogyan később egy adott előadás rekonstrukciójára teszünk kísérletet.

Mindez különösen zavarba ejtő például akkor, ha tudjuk, hogy az adott művész egyben képzőművész, ha látványterveit képzőművészeti adottságokkal ruházza fel, vagy ha több vizuális művészeti ág dolgozik hasonló ábrázolási konvenciókkal. De zavarba ejtő akkor is, ha a történeti távolság révén nem rendelkezünk más vizuális forrással, csupán egy díszletterv-sorozattal vagy annak egy részletével.

Hogyan „nézzük” a látványterveket? A rövid előadás során néhány olyan, az OSZMI Szcenikai gyűjteményében fellelhető dokumentumot fogok bemutatni, ahol a kérdés összetettsége különösképpen szemléletes és további gondolkodásra ösztönöz.

(A képen Bálint Endre: Látványterv a Macbeth előadásához / William Shakespeare: Macbeth, Nemzeti Színház, Budapest, 1963.10.18. Rendező: Major Tamás)