Árvaság és egyedülálló anyaság a mesékben – női szerepek és családmodellek Szabó Magda gyermekprózájában

Bambi, Hamupipőke, Simba, Elsa – és Szabó Magda Lalája vagy Valentinja. Mi a közös bennük? Az interaktív előadás abból az egyszerű, mégis meglepő felismerésből indul ki, hogy a mesehősök feltűnően gyakran árvák, félárvák, vagy valamilyen módon nélkülözniük kell egyik szülőjüket. De miért van szüksége a mesének erre a hiányra?
A közönséggel együtt eredünk a hiányzó szülők nyomába. Megnézzük, hogyan válik a veszteség, az elhagyatottság vagy a család felbomlása a történet motorjává: olyan helyzetté, amely kimozdítja a hőst a biztonságos világból, és elindítja a kaland felé.
A Disney legismertebb történeteitől jutunk el a magyar gyermekirodalom két klasszikusáig, Szabó Magda Tündér Lala (1965) és Sziget-kék (1959) című meseregényéig. Míg a népszerű mesékben a szülő hiánya gyakran a hős útjának kiindulópontja, Szabó Magda gyerekmeséinél maga a hiány kerül a figyelem középpontjába. Az egyedülálló anya, a hiányzó apa és a megbomlott család nem pusztán háttér a kalandhoz, hanem a történetek egyik legfontosabb kérdése.
Szó lesz az anyaság két egészen különböző arcáról: a hatalmas tündérkirálynőről, aki egyedül neveli gyermekét, és a beteg édesanyáról, akinek távolléte folyamatosan jelen van fia életében. Közben azt is megvizsgáljuk, hogyan szivárog be a fantáziavilágba az 1950–60-as évek valósága: a hiányzó apák tapasztalata, a nőkre nehezedő kettős teher, valamint az a kérdés, hogy ki gondoskodik a gyerekről, ha a hagyományos család már nem tudja betölteni ezt a szerepet.
Az előadás végére talán arra is más szemmel nézünk majd, amit gyerekként természetesnek vettünk: hogy a mesehősöknek miért kell olyan gyakran egyedül elindulniuk.

Előadó: Buda Villő, EKÖP ösztöndíjas doktorjelölt