„Édes kis Görliczém!”

Történeti pragmatikai kalandozások a 16–17. századi magyar nyelvű szerelmes levelek világában

A magánlevél (misszilis) műfaja kedvelt kutatási tárgya a történeti (szocio)pragmatikának. Érdeklődésünket a magyar nyelvű szerelmi levelezés rituális és nem rituális kapcsolatielemei keltették fel a kezdetektől a 17. század végéig terjedő időszakban. Szerelmes levélnek tekintünk minden olyan levelet, amelyben házastársak, jegyesek vagy más szerelmesek egyértelműen kifejezik egymás iránti vonzalmukat, ragaszkodásukat. Mára meglehetősen nagy nyelvi forrásanyag áll rendelkezésre a szóban forgó korszakból, amelynek teljes körű feldolgozása nagy kihívás, de a levelezések általános jellemzői könnyen áttekinthetők az előadásban. Első pillantásra a megszólítási formákban kifejeződő aszimmetrikus kapcsolat és a vallásos (elsősorban az egészségre vonatkozó) jókívánságok szerepe talán a leginkább feltűnő, jobban belemélyedve a levelek világába azonban a kapcsolatkezelés, énmegjelenítés és befolyásolás változatos és a mai olvasó számára is olykor kimondottan szórakoztató, egyúttal tanulságos pragmatikai stratégiáival találkozhatunk. Külön kitérünk a játékosság, a neheztelés, a féltékenység kifejez(őd)ési formáira, valamint a ritkaságszámba menő intim utalásokra. Megmutatjuk a forrásainkat (régi és új kiadású levélgyűjtemények, elektronikus dokumentumok), és végigvezetjük a hallgatóságot az ötlettől a különböző kutatási fázisokon át a publikálásig vezető úton.

Előadók: Nemesi Attila László, Szalai-Nagy Éva