Hogyan készül az oklevél? (A „kísérleti oklevéltan” műhelyében)

„Európa csakugyan elválaszthatatlan a betű, az írás kultúrájától.” (John Lukács)

Hajnal István világhírű magyar tudós megállapítása szerint az írás forradalma a 13. század elejétől a legnagyobb és az emberiség történetét leginkább meghatározó események egyike. Itt nem elsősorban a könyvírásra kell gondolni, ami az ókor óta folyamatos volt, hanem a mindennapi élettel kapcsolatos írásbeliségre, amely a pénzhez hasonló szerepet játszott az emberi történelemben, és amelynek a dokumentumait oklevélnek szokás nevezni. A forradalom hátterében egy írástalan kor (az ún. „írásreakció kora”) jelensége állt, amit az írástechnika megújítása és széles körű, mindenki számára hozzáférhetővé tétele zárt le. A középkorról szóló tudásunkat a krónikák mellett elsősorban az oklevelekből szerezzük. A rendezvény a középkori oklevelek száraz információi mögötti titkos és misztikus világba csábítja a látogatókat. Az oklevelek megírásának, kiállításának, őrzésének izgalmas történeteit mutatja be a középkortól a 21. századig.

Szovák Kornél: Kik írták az okleveleket?

Kezdetben Párizs felsőfokú oktatási intézményeiből rajzottak ki azok a klerikusok, akik immár gyors és gyakorlott kézzel kanyarították betűiket, és akiknek az összetett tudása végül a középkor végére megteremtette a világi „értelmiségi” prototípusát. Annak, hogy az írás létrejöjjön, technikai és személyi feltételei voltak. Technikaiak az íróanyagok és a formák, személyiek a tudás különböző aspektusai. A középkor írásrendszere alapvetően különbözött a 16. századtól egyre általánosabbá váló mai rendszertől, amely minden hangnak megfeleltet egy jelet. A középkorban a gyorsaság érdekében rövidítéseket – szótagösszevonásokat és szócsonkolásokat – alkalmaztak, ezek ismerete jelentősen hatékonyabbá tette az írást és az olvasást. Egy oklevél megírásához a rövidítések bonyolult rendszerének ismeretén túl azonban még két dologra volt szükség: a szövegalkotás technikájára, amit a középfokú oktatás „trivium”-nak nevezett szintjén a retorika (szónoklattan) – később az ars dictaminis (a fogalmazás mestersége) nevű tárgy keretében sajátíthatott el a pályára készülő, továbbá arra a jogi ismeretanyagra, amely a tartalmat meghatározta – ez többnyire a szokásjog alapos ismeretét jelentette, és a gyakorlati „ügyvédbojtárkodás során” válhatott rutinná. A 14. század elejétől egyre többen tekintettek az effajta tudásanyagra megélhetési lehetőségként vagy a hasznos élet eszközeként, egyre többen sajátították el a világiak közül is, és így az egykori írásforradalom gyümölcse a jogtudó értelmiségi réteg lett. Az előadás ennek az összetett tudásnak az egyes elemeit, megszerezhetőségük módozatait és használatuk területeit igyekszik bemutatni.

Rácz György: Mire írtak? Pergamenre vagy papírra?

A 13-14. században az oklevelek megíróanyagában a pergamenről papírra történő váltás hasonló forradalmi változást jelentett, mint napjainkban a papírról a digitális technikára történő átállás. A digitális információ napjainkban elképesztő bőségben keletkezik, fennmaradásának biztosítása ugyanakkor paradox módon sokkal nehezebb feladat, mint a régi korok iratainak megőrzése. Most, amikor látványos, új időszak kezdődik a magyar írásbeliség megőrzésének történetében, érdemes a két korszakot összehasonlítani, mert nincs új a nap alatt. Az előadás bemutatja, hogy mikor kezdődött a papír térhódítása a magyar írásbeliségben.

Novák Tamás: Hogyan írok oklevelet? Kalligráfia – művészet és mesterség

Az előadó – a középkori scriptóriumban dolgozó elődeihez hasonlóan – gyakorló kalligráfusként és grafikusművészként bemutatja, hogy egy-egy oklevél másolását hogyan készíti el napjainkban, hiszen sem a kézírást felváltó nyomdászat, sem pedig a számítógépes korszak sem tudta elhomályosítani a szépírás művészetét, amely mai napig reneszánszát éli. Az oklevelet kézzel rajzolja, ha címereslevél, akkor festi is, olyan anyagra, amilyen az eredetié. Maga készíti a gubacstintát is. Az oklevél írás teljes figyelmet igényel, ki kell kapcsolni minden mást munka közben, ez olyan, mint a meditáció. Hogyan lesz szép egy írás? „Ha gyalulsz, akkor lesz szép a felület, ha lendületes vagy, de nem erőszakos. Ha izomból csinálod, akkor az eszköz felszakítja a fát. Ha viszont könnyed és laza vagy, akkor hajszálvékony forgácsokat kapsz. Így működik ez a kalligráfiában, és így működik a pedagógiában is. Tanárként ha kemény vagy, és folyton csak határidős feladatokat adsz, akkor a gyerekek nem fogják megtanulni az anyagot. Ha azonban könnyed vagy, és inkább mesélsz nekik, inni fogják a szavaidat.”

Neumann Tibor: Tudtak-e latinul levelet írni a középkori magyar királyok?

Közismert, hogy középkori királyainktól nem maradtak fenn saját kézzel írott, összefüggő szövegemlékek. Uralkodóink latin nyelvtudásáról természetesen nem árul el sokat aláírásuk, amelyek I. Ulászlótól (1440–1444) kezdődően ismertek, de amelyekkel tömegesen először II. Ulászló (1490– 1516) oklevelein találkozunk. Utóbbi királyról ráadásul nem csak azt tudjuk, hogy jól beszélt latinul, de az első magyar király, akitől saját kézzel írott latin nyelvű oklevél is fennmaradt. Az őt követő Szapolyai Jánostól is maradtak saját kezű levelek, amelyek azt bizonyítják, hogy kiválóan tudtak latinul. Ulászló és Szapolyai saját kezű leveleit az előadó fedezte fel, az előadásban többek között ezeket mutatja be.