Áltudományok és nyelvtudás. Hogyan hat a Mesmer-féle magnetizmus a latin grammatikára?

Előadásom egy, a Franz Anton Mesmer (1734–1815) által életmágnesességnek nevezett láthatatlan erőt a gyakorlatban alkalmazó sarlatán álorvost is szerepeltető XVIII. századi olasz szövegben előforduló néhány latin mondattal foglalkozik. Vizsgálataim középpontjában az ezen sarlatán által használt két hibásan (?) deklinált szó (bonus 3, puella, -ae f) áll. Bemutatom a két szó morfológiai tulajdonságait, ezeket a morfológiai jellegzetességeket megkísérlem elhelyezni a latin deklinációs rendszerben, bemutatom a heteroclisia jelenségét (egyes névszók különböző esetei más-más deklinációt követnek), és megvizsgálom a műben szereplő egyéb latin kifejezéseket. Mindezek segítségével próbálok választ adni a címben feltett kérdésre, arra, hogy az áltudományos elméletek követése összefüggésben állhat-e az egyén nyelvtudásával, helyes vagy helytelen nyelvhasználatával.

Előadásomban egy több évszázados példán keresztül szeretnék néhány, napjainkban is rendkívül fontos kérdéshez adalékot szolgáltatni, mint például: tudomány és áltudomány viszonya; az orvosok latinnyelv-ismerete.

Azok, akik online szeretnék követni az előadást, a következő linken tudnak csatlakozni, regisztráció nélkül: 

https://semmelweis.zoom.us/j/98962243036