Gémesi nótárius szerepében: Petőfi Sándor

Petőfi színészi működésének tárgyalásakor a figyelem mindig arra az összesen körülbelül két évnyi időszaknak a történéseire összpontosul, amikor a költő különböző vidéki színtársulatoknál játszott. Arról a meghatározó élményéről, hogy 1844. október 12-én műkedvelőként felléphetett a Nemzeti Színházban, nem szoktunk részletesen beszélni, csak magukat a tényeket ismertetjük: az adott estén Egressy Gábor jutalomjátékaként Szigligeti Ede Szökött katona című népszínművét játszották, s Petőfi a darabban egy mellékszerepet vitt, Gémesi nótárius szerepét. Az előadás azt szeretné bemutatni, hogy a színháztörténeti források segítségével jóval több minden felfejthető az estéről, többek között például az, hogy mekkora büntetéspénzt róttak volna ki Petőfire, ha a társulat tagjaként követi el azt a szövegtévesztést, amit az Úti jegyzetekben örökített meg: ahelyett, hogy „»Julcsa kisasszony a menyasszony«, ezt találta mondani, hogy: »Julcsa kisasszony a vőlegény«”.