Tildy Zoltán egykori államfő 1956-ban és megítélése a nyugati emigráció körében

Az 1945. november 15-től miniszterelnöki, majd 1946. február 1-től köztársasági elnöki tisztséget betöltő Tildy Zoltán a második világháború utáni időszak legnépszerűbb politikai erejének, a Független Kisgazdapártnak az egyik meghatározó politikusa volt. A szovjet megszállás alá került országban azonban a Magyar Kommunista Párt fokozatosan teljesen átvette a hatalmat. 1948 júliusának végére Rákosi Mátyásék elérkezettnek látták az időt arra, hogy a kisgazda köztársasági elnököt, Tildy Zoltánt is elmozdítsák. A vejének, Csornoky Viktor kairói magyar követnek az ügyét felhasználva lemondatták az államfőt, majd őt és családját 1948 augusztusától nyolc éven át házi őrizetben tartották.

Az 1956. május 1-jén szabadult Tildyt más egykori kisgazdapárti politikusok mellett hamarosan felkereste Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke is. Tildyt tájékoztatták a kül- és belpolitikai helyzetről, illetve előkészítették a közéletbe való visszatérését. Úgy tűnik, hogy ekkor a közhangulat békítésén túl a propagandában is számítottak rá. Azt a szerepet szánták neki, hogy nyolcévnyi házi őrizet után rácsodálkozzon a „sokat fejlődött” országra.

Tildy Zoltán Nagy Imre kormányában államminiszteri tisztséget kapott, hivatali esküjét október 28-án tette le. Igen aktív politikai szerepet vállalt, lényegében Nagy Imre helyetteseként tevékenykedett. Említésre méltó, hogy a forradalom idején működő kormányt Nagy–Tildy-kormánynak is nevezték.

Tildy személyéről a Szabad Európa Rádió műsoraiban a forradalom napjai alatt mindvégig elítélően, sőt sértően fogalmaztak. Fontos azonban kiemelni, hogy a rádió nem a magyar emigráció, hanem az amerikai külpolitika, tájékoztatás és propaganda egyik intézménye volt. A nyugati magyar emigráción belül különbséget kell tenni az úgynevezett „45-ösök” és „47-esek” között. Az 1956-ban Nyugatra érkező „56-osok” politikai elképzelései ugyancsak eltértek a régebb óta emigrációban élők nézeteitől.

Kép forrása: Fortepan / Magyar Nemzeti Levéltár. 1958, képszám: 139311.